Zoltán Kevin és Búzás Róbert, a Kanyik Motorsport versenyzői számára nem volt gondtalan a Győr Rallye, de gyorsak voltak, szakaszgyőzelmet is szereztek, és ami a legfontosabb, hogy komoly esélyük maradt arra, hogy az évzáró Diósgyőr Rallye-n megszerezzék az abszolút bajnoki címet, az ORB2-ben. Zoltán Kevinnel beszélgettünk.
-Egerben sikerült visszaszereznetek a 201-es rajtszámot, ha nem is nagy előnnyel, – mindössze 1 ponttal – de mégiscsak vezettetek. Mit gondoltatok a Győr Rallye-ról?
-Izgatottan készülődtünk a Rallye2 Bajnokság élén a Győr Rallye-ra, legfőképpen azért, mert teljesen új pályák vártak ránk, mivel Győr már régen adott otthont rallye-nak. Vártuk, hogy megismerkedhessünk személyesen is a szakaszokkal. A pályabejáráson minden pálya tetszett, a nézők miatt talán a városi szakaszra voltunk a legkíváncsibbak, ezt vártuk a legjobban. Szerintem elég látványos autózást tudtunk volna bemutatni, de a technikai gondjaink miatt ez nem sikerült. Visszatérve az eredeti kérdésre, az volt a célunk, hogy tanuljunk, jót autózzunk, jól érezzük magunkat és minél gyorsabban érjünk le a szakaszokon. Az idei évünk tanulóévnek indult, éppen ezért nagyon örülünk, hogy ilyen jól állunk, szép eredményeket érünk el, amiért nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki bármit is segít nekünk ebben.
-A gyorsaságotokkal semmi gond nem volt, a futamgyőztes Czékmány Norbiékat egyedül ti tudtátok legyőzni a futam során gyorsaságin. Milyen volt a versenyetek?
-Tényőn, az első szakaszon, az egyik kanyarban – ami egy bal33-as volt – becsúsztunk az árokba. Pontosabban nem is csúsztunk be, csak lesodródtunk az útról, folyamatosan álltam a gázon, hogy azonnal vissza tudjunk jönni az aszfaltra, ennek köszönhetően hamar kijutottunk a susnyából. Nem történt semmi baj, az autó egyben volt, sok időt sem vesztettünk. Előtte, a pálya első szakaszán volt még egy jobb11-es kanyar, amire felírtuk, hogy nagyon dobni fog és nem is okozott csalódást. Látszik a belsőkamerás felvételeken, hogy mekkorát dobott rajtunk, kishíján elhajított minket az útról. A lényeg, hogy sikerült megfogni. Tényővel kapcsolatban akadtak fenntartásaim, de mindent egybevetve nagyon jó volt. A 2. Rába ringi szakaszt megnyertük, minden úgy adta ki, ahogy felírtuk, valamint, ahogy apával és a csapattal megbeszéltük. Ekkor minden a terveink szerint alakult. Azt leszámítva, hogy beesett a fékpedálunk, fékproblémáink voltak és a Stop állomáson pedig éreztem, hogy a Mecsek Rallye után kezdenek ismét gondok lenni a kuplunggal. Az autó így is elvitt minket a városi szakaszig, miután az etapon állítottunk egy kicsit a kuplungon. A belvárosi gyorsaságin a lehető legkíméletesebben akartam bánni a kocsival, nem vettünk rendes rajtot sem, óvatosan indultunk el, a kuplung bírta, de kb. másfél kilométer után a légtömegmérő megmakacsolta magát. Onnantól a szakaszt második fokozatban, szinte alapjáraton teljesítettük, miközben a motor össze-vissza dadogott.
Folyamatosan néztem a tükröt, tudtam, hogy Norbiék utol fognak érni minket, nem akartam feltartani őket, az egyetem környékén egy parkolóban szerintem el tudtuk úgy engedni őket, hogy az nem okozott számukra időveszteséget. Innentől kezdve már csak imádkoztunk, hogy érjünk be a szervízbe, hogy rendbe szedjük az autót. Az etapon kicseréltem a légtömegmérőt, majd a csapat teljesen rendbe szedte a szervízidő alatt, a fékkel és a kuplunggal együtt. Tényőn mindenféle probléma nélkül leszaladtunk, néha rá kellett pumpálnunk ugyan a fékre, de ez nem hátráltatott minket. A Rába Ring első körében érzésem szerint még gyorsabbak voltunk, mint elsőre, majd a második körben kb. 2 kilométert defekttel autóztunk, mert egy kifordított követ sikerült megcsípnünk, ami megbontotta a gumi egységét. 11 másodperc választott el a szakaszgyőzelemtől, de nem szomorkodtunk, mert beértünk a célba, megszereztük az abszolút harmadik helyet és a P12-es géposztály elsőségét. Az eredménynek örültünk, sikerrel teljesítettük a versenyt, de visszaestünk a második helyre a bajnokságban.
-Nincs még semmi veszve…
-Mi is így gondoljuk, mivel az évzárón még 35 pontot lehet szerezni. Győrben ugyan lecsúsztunk a dobogó legfelső fokáról, de mindössze 9 pont a hátrányunk, ami ledolgozható. Megyünk Diósgyőrbe, ott leszünk Borsodban, szűkös az idő, három hét sincs már hátra, de alig várjuk, hogy útra keljünk és megvívjuk az év utolsó és egyben legfontosabb csatáját.
(Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor)
