Lőrik László: Még most sem találom a szavakat

Lőrik Laci és Zsiga Zsolt álmában sem gondolt arra, hogy a P13-as géposztály győzteseként térhetnek haza Győrből, az pedig pláne ne szerepelt az elképzeléseik közt, hogy ezt a tettet öt szakaszból ötöt nyerve viszik véghez. Lőrik Lászlóval beszélgettünk.

-Az Eger Rallye végén hatalmas volt a boldogság, kupákkal tértetek haza. Magasra tettétek a lécet Győrben? Mit vártatok a versenytől?

-A Győr Rallye-val a rajt előtt igazából teljesen vakon voltunk. Soha nem jártunk még ezeken a pályákon, nem versenyeztünk egyiken sem. Az egri dobogós helyünk után Győrben is szerettük volna legalább a harmadik helyet elérni a P13-ban, de az, hogy győznünk sikerült a géposztályban, az minden várakozásunkat felül múlta. Szavakba sem tudom önteni az örömünket.

-Amit lehetett P13-as versenyzőként, azt kihoztátok a Győr Rallye-ból. Milyen volt a versenyetek?

-Tetszett a tényői pálya, közel állnak a szívemhez az ilyen jellegű, szűk, erdei szakaszok. A tempót is bírtuk én azt gondolom, mert amikor lejöttünk a szakaszról azt gondoltam, hogy nem jöttünk különösebben jót, azt éreztük, hogy sok maradt bent, de az óra egészen mást mutatott. Elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy szakaszgyőzelemmel kezdjük a napot. A második Tényőn már igyekeztünk úgy haladni, hogy hasonló időt fussunk, mint elsőre, de ne rizikózzunk, ez nagyjából sikerült is. A Rába Ringtől kissé tartottunk, mert minden ismerősünk azt mondta, hogy nagyon falja a gumikat az aszfaltja, kímélni kell az abroncsokat. Ennek szellemében próbáltunk autózni, óvtuk a gumikat, aztán a beíróban újra meglepődtünk a számoktól, mindkétszer elsők lettünk. Ezek jó gyorsaságik voltak. A városi pályát egyenesen fantasztikusnak láttuk a sok nézővel, igyekeztünk egy kicsit színezni a kedvükért. Az autó jól bírta, a váltóval volt egy kis szépséghibánk, mert nem váltott fordulaton, de gázelvétellel tökéletesen tette a dolgát.  Papp Arnie próbált ezen segíteni a szervizben, de nem sikerült, köszönjük neki az igyekezetét, nem volt komoly a gond, így is kényelmesen megoldottuk a feladatot.

-Minden szakaszt megnyerve állhattatok fel a dobogó legfelső fokára. Milyen volt ezt megélni a célban.

-Érdekes, de egyben fantasztikus érzés volt. Még most is beleremeg a hangom, ha visszagondolok rá. El sem akartuk hinni, hogy 100%-os teljesítménnyel léphettünk fel a dobogó legtetejére. Ezt a csapatunk egy kiadós pezsgőfürdővel honorálta, a nyakunktól a bokánkig folyt a pezsgő a tűzálló overálunkban. Azt nagyon sajnáltuk, hogy Prígyeni Tiszák Petiék elestek, velük szerettünk volna egy jót csatázni, de talán majd a Disógyőr Rallye-n ez is összejön.

-Sok pontot szereztetek, hogy álltok most a bajnokságban?

-A nem hivatalos lista tanulsága szerint egy ponttal vannak előttünk a második helyen Bartha Nándiék, az éllovas Tiszákék pedig nyolccal. Mi állunk a harmadik helyen, Szabó Zoliék héttel jönnek mögöttünk. Év végére legalább egy dobogós helyet szeretnénk magunknak, minimum a bronzérmt, ha már ennyire sikerült feljönnünk az utóbbi két futamon. A bajnoki címet szerintem már akkor is elviszik Tiszákék, ha csak szimplán begurulnak a célba.

-Diósgyőrben említetted, hogy ott lesztek.

-Igen, megyünk Miskolcra, megvívjuk a magunk kis csatáját a Rallye2 Bajnokság évzáró futamán.

(Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor)

Oszd meg a bejegyzésünket!

Korábbi híreink