Ha azt mondjuk, Janika, a hazai autósportot kedvelő közönség pontosan tudja, kiről beszélünk. A hétszeres abszolút magyar ralibajnok, Ifj. Tóth János bár versenyzőként már nem vesz részt a a magyar bajnokságban, de ez nem jelenti, hogy ne lenne aktív tagja a sportágnak: a HUMDA Országos Rally Bajnokság Peugeot Kupájának mentoraként segíti a feltörekvő generációt. Nem mellesleg az I. HELL Diósgyőr Rally-n előfutóként segíti a rendezők munkáját.
-Nem ez lesz az első, hogy előfutó autóban felügyeled egy-egy raliverseny pályáját – nehéz elszakadni az autóversenyző véredtől és abszolút csak az adott feladatra koncentrálni?
– Nem, egyáltalán nem! Amikor előfutóként megy az ember, akkor nem az a feladat, hogy abszolútot menjen, ilyenkor azt kell csinálni, amit kérnek.
-A Miskolc környéki, bükki pályákat mennyire kedveled?
-Hú, nagyon, imádom, szerintem a legjobb gyorsaságik a Bükkben vannak: a Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt közti az egyik legjobb pálya, mert ezen öröm versenyezni – azzal együtt, hogy nagy kihívás is, persze.
-Azon túl, hogy nem vagy már aktív versenyző, gondolom a rajongók mindenütt kerek szemekkel várnak…
-Hál’Istennek vannak már feltörekvő tehetségek és sztárpilóták, mert erre nagy szüksége van a magyar ralinak, úgyhogy egyre kisebb az szurkolói réteg, akik kíváncsiak ránk. Nyilván mi már túl vagyunk a fénykorunkon, ami teljesen természetes dolog. Szerintem most a jövő bajnokait és tehetségeit kell népszerűsítenünk, ami tök jó, ebben én partner vagyok – inkább őket, mint engem, aki egy letűnt kor, régi bajnoka vagyok.
-Ezt te igazán aktívan teszed is, hiszen fontos részed van a hazai autósport utánpótlás-nevelésében..
-A Peugeot-nak van egy tehetséggondozó programja, egy márkakupa, amely a 208-as, R4-es kategóriájú kocsikra épül. Az autók technikailag azonosak, ugyanolyan abroncsokon gurulnak. Egyre izgalmasabbak a futamok és egyre jobb a verseny a kategórián, illetve a márkakupán belül. Minimum 3-4, kimagasló tehetség versenyez most ebben a kupában. Nem mindenki fiatal, de ez nem baj, a lényeg az, hogy jó versenyzői teljesítményt nyújtsanak. Abszolút nyílt a verseny, majd az utolsó futamon fog eldőlni a bajnoki cím sorsa – biztosan ez is egy nagyon izgalmas futam lesz a kupán belül is, úgyhogy nagyon várjuk és segítjük őket mindenféle információval.
-Felmerült valaha, mióta visszavonultál az aktív versenyzéstől, hogy valahogy visszaszállj a versenybe?
-Komolyan nem. Én viszonylag komolyan foglalkoztam a versenyzéssel – annyira, hogy gyakorlatilag ezen kívül más nem is érdekelt, teljes gőzzel, teljes mellszélességgel ráálltam a felkészülésre, a futamok feldolgozására és a versenyzésre. Komoly támogatói hátterünk volt, akiknek fontos volt, hogy mi jó eredményt érjünk el. Ezért az volt a dolgunk, hogy 100%-ot adjunk. Ez az életemnek az aktív részét kitöltötte. Akkor egy olyan háttér és miliő volt mögöttem, amiben jó volt versenyzni, örömmel tettem bele a tudásomat, a tehetségemet és a szorgalmamat. De azt is kell látni, hogy egy bizonyos kor után ez a motiváció megszűnik: már nem akarsz minden kanyarban 196-tal befordulni, és nem akarod megnyerni a gyorsaságikat, nem akarsz mindenhol a határon autózni. Tudomásul kell venni, hogy én ezen a koron már túl vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között mondjuk egy versenyre nem tudnék jól felkészülni, mert lehet. Csak az a kérdés, hogy megvan-e bennem a motiváció és akarom-e. De nem is az a lényeg, hogy én visszatérek-e vagy sem, hanem hogy ezeknek a fiatal tehetségeknek próbáljunk olyan segítséget adni, hogy nekik már ne kelljen azokba a zsákutcába befordulniuk, amikben mi néha benne voltunk akár információhiány vagy technikai akadályoztatás miatt. Próbáljuk átadni a motivációnkat, a sport iránti alázatot, próbáljuk megmutatni, hogy a mi időnkben ez, hogy volt – persze, tudom, hogy most más világot élünk, de a sport alapjai nem változtak akkorát az utóbbi időben sem – a többit majd hozzáteszik ők maguk.
