…három előfutó tekergeti majd a kormány a Diósgyőr Rally-n indulók előtt. Herczig Norbi és Janika után egy nem kisebb legenda, mint Tóth-Gili Ferenc viszi majd a harmadik nullás autót a bükki pályákon.
-Nekem mindig is a szívügyeim voltak a Miskolc környéki versenyek, nagyon jó eredményeket értünk itt el, nagyon szép emlékeim is vannak innen: egyszer például a környékbeli szurkolóknak annyira tetszett, amit az Audival műveltünk a pályán, hogy a díjkiosztóról egy hátsó ajtón kellett kisurrannom, mert mindenképp a levegőbe akartak dobálni – amit őszintén szólva én annyira nem akartam.. 🙂 Szóval itt általában jó a hangulat, szeretik a ralit, és nagyon jó pályák vannak a Bükkben, igazi ralipályák: a Bükkszentkereszt és Bükkszentlászló közti például egy igazi csoda!
-Jól éreztem az imént, hogy nem csak szép emlékeid vannak innen…?
-Igen: életem esése is itt volt, az utolsó aktív éveim egyikében, pont az előbb említett szakaszon. Akkoriban az abszolút értékelés első helyén álltunk, 1-es rajszámmal mentünk a mezőny legelején. Már a verseny előtt figyelmeztettek, hogy egy teherautóból valami olaj folyt a pályára, figyeljek. Próbáltam én figyelni, de a rajt előtt elkezdett esni az eső és a vízben esélytelen volt észrevenni az olajat. Megérkeztünk egy hosszú, nyújtott balos kanyarba, ahol kihúzták a szőnyeget alólunk – rögtön tudtam hogy ez volt az olajfolt.. Nekünk nem lett bajunk szerencsére, de a kocsi nagyon összetört: több fát is kidöntöttünk, és aha jól emlékszem még vagy két fát kellett kivágni, hogy egyáltalán ki lehessen hozni a roncsot az erdőből….
-De nem ekkor ültél utoljára versenyautóban…
-Nem, olyannyira, hogy utoljára szinte pontosan 7 éve, mikor a hatvanadik szülinapra Herczig Norbi a feleségemmel karöltve megszerveztek nekem egy indulást: az ötvenedik Mecsek Ralira kibéreltek nekem egy Citroen C2R2-t. Az egyik körben a régi navigátorommal, Csökő Zolival mentem, a másikban az akkor 14 éves fiammal. A fiam szerintem kamasznak született, úgy is viselkedett mindig, de ezen a Mecsek Ralin mondott egy mondatot, amitől annyira meglepődtem, hogy majdnem árokba mentünk: azt mondta, én vagyok a példaképe.. Ehhez csak be kellett ülnünk közösen egy versenyautóba…
Időnként vannak elvonási tüneteim az autóversenyekkel kapcsolatban, de szerintem egy idő után nagyon bölcsen be kell látni, hogy bizony kopnak a reflexek, a szemem sem olyan, mint régen: azon a Mecsek Ralin, az esti gyorsokon azért már inkább óvatosan mentem…
-De nem távolodtál el az autóversenyzéstől..
-Nem, egyrészt egy darabig menedzseltem a fiamat, de megmondom őszintén nem túl nagy lelkesedéssel, mert mondtam neki, hogy ezen a területen nem tudunk komoly karriert építeni neki, ahhoz ugyanis borzasztóan sok pénz kell, ami csak keveseknek adatik meg itthon. Szerencsére mostanában már inkább vízilabdázik, aminek örülök, mert azt szoktam mondani, hogy a fürdőnadrág olcsóbb, mint egy raliautó.. De amióta abbahagytam az aktív versenyzést, azóta társadalmi munkában szolgálom a magyar autósportot: 10 évig ültem a Safety Carban előfutóként a mezőny előtt, később az MNASZ fegyelmi bizottságában, most pedig az MNASZ Etikai Bizottságában ténykedek. Pedig egyébként nem unatkoznék: van egy nyílászárókkal foglalkozó cégünk, amiben ugyanolyan mániákus vagyok, mint az autósportban voltam, de szerencsére itt is, mint anno ott is, nagyon jó emberek vesznek körül, jó csapatban vagyunk.
-Remélem, Diósgyőrben is legalább ilyen jól érzitek majd magatokat!
-Biztosan, és köszönöm, hogy kerestél és még emlékeztek rám! <3
Kiemelt fotó: rallyeyes.hu
