a HUMDA ORB3 jelenlegi bajnoki negyedik helyéről:
„Megmondom őszintén, Győrbe úgy érkeztünk, hogy nagyon szerettük volna a Diósgyőr előtt mi vezetni a bajnokságot. Úgy gondolom, hogy kellő mennyiségű időt fektettünk abba, hogy a pályákat feldolgozzuk, becsülettel bejártuk, többször átellenőriztük és úgy éreztük, hogy minden adott ahhoz, hogy ezt a versenyt nagyon sikeresen tudjuk befejezni. A harmadik gyorson viszont kiderült, hogy a pályabejárási tempónk alapján az egyik kanyart nagyon elnéztem és rosszul írtam fel: a beesésünk abszolút az én hibám volt. Amikor ahhoz a kanyarhoz kértünk jócskán 100 fölötti sebességgel, akkor akkor tudatosult bennem, hogy abba a kanyarba nem ebből a szögből kellett volna belemenni vagy legalábbis sokkal lassabban.. Lecsúsztunk az ívről, és háttal becsúsztunk az árokba. Egy kiálló kődarab megütötte a bal hátsó kerekünket, amitől eltört a féltengelyünk és kiesett a kerék. Nem volt nagy probléma, volt mindenhez alkatrészünk, inkább csak látványos volt, viszont a helyszínen annyira összeraktuk, hogy a kocsi a saját lábán állt fel a trailer-re, szóval annyira nem volt nagy a baj, hogy a következő versenyt veszélyeztesse. Múlt hétre kész lettünk teljesen: a kocsi teljesen menetkészen várja a diósgyőri versenyt.”
„Én ezen a környéken nőttem fel: körülbelül 1999 óta az összes itteni versenyen kint voltam, szóval nem idegen a környezet egyáltalán nekünk. Egyelőre lélekben készülünk csak a futamra és a legnagyobb fejtörést a csapat logisztikája jelenti most, mert mindenkinek egyéb elfoglaltsága van, de bízom benne, hogy megoldjuk a versenyig. A pontszámunk alapján matematikailag van esélyünk még rá, hogy bajnokok legyünk, és ha Győrben nem hibázok ekkorát, akkor most talán vezetnénk most a bajnokságot, de most inkább úgy vagyok vele, hogy csak érezzük jól magunkat! Mondhatnék még ilyen bíztató mondatokat magam számára, de nem akarok rágörcsölni, mert akkor mindig közbejön valami… 🙂 Az, hogy tulajdonképpen hazai közönség előtt megyünk majd, az külön öröm, ez ad egy jó nagy adag pluszt. Amikor ’99-ben ott álltam a pálya szélén, bármit megadtam volna, hogy itt versenyezzek – most ez az álom beteljesülni látszik, szóval próbálok most inkább erre koncentrálni.”
